Az érzékeny lélek /

Hogyan vált a kutya az ember legjobb

barátjává?/

Eredeti cikk:Economist Feb 19^th 2004

SEATTLE / Translated by KI/

Nincs semmilyen más faj sem, amivel

szorosabb kapcsolata fejlődött volna ki

az emberiségnek, mint a kutya /most a

macskaimádók ellenkezhetnek/.Bár a

barátság alapja, amely lehetővé tette,

hogy a kutyák nyugalomban éljenek az

emberekkel, még csak kevéssé tisztázott.

Mindezek után, a kutyákat a

farkasoktól származtatjuk, amelyek

nagyok, ijedős húsevők, amelyeknek

bizonyosan versenyezni kellett a korai

embertípussal a prédáért, és nem

idegenkedhettek az alkalmi embertől,

mint könnyű falattól.

Hacsak nem specializáljuk a fajtát

vadászatra, a kutyák tanulékonyabbak,

mint a farkasok, így ez világos része a

válasznak.Bár pusztán a tanulékonyság

nem ad választ arra, hogy az emberek

miért kedvelik a kutyát otthonukban. A

birkák tanulékonyak, mégis kevés ember

tarja őket kedvenc háziállatként.

Brian H. a Harward University-

ről, úgy gondolja, hogy Ő tudja a választ.

Seattle-ban az AAAS találkozón mondta,

hogy nem jól van megvilágítva az emberi

faj legszorosabb élő kapcsolatának, a

csimpánznak az intelligenciája.

Dr.Hare hypotézise az, hogy a

kutyák nagyszerűen érzékenyek az

embertől eredő társas célzásokra.

Ez lehetővé teszi nekik, hogy

beilleszkedjenek az az ember társaságába.

Egy szinten ez akár józan észnek is

hangozhat.

Éppen ezért Dr.Hare elhatározta,

hogy leellenőrzi az elképzelései valódisá-

gát, összehasonlítva a kutyák képességeit

azokkal a csimpánzokéval, amelyekre úgy

hivatkoznak, mint másodikak az ember

után a vele született intelligencia szintjét

tekintve.

A kisérlete egyszerű volt.

Bemutatott állatainak 2 lefordított csészét.

Ezután elrejtette a csészéket egy paraván

mögött. Majd egy kis darab ételt tett az

egyik csésze alá, és elvette a paravánt.Az

állatoknak ki kellett választani, hogy

melyik csésze alá nézzenek.Ha a

kisérletező semmilyen célzást nem tett az

állatoknak, akkor 50%-os találatot kapott

mindkét fajnál, ami egyébként várható

volt.

Azonban, ha megjelölte

valamilyen módon, hogy melyik volt a

helyes csésze, rámutatással,rákoppintással,

vagy éppen csak rábámulással, egy kutya

mindig helyesen választotta ki, míg egy

csimpánz, csak kevéssel jobban, mint

50%-os eredménnyel.A csimpánzok

egyszerűen nem kaptak ötletet ettől a fajta

társasági jelzéstől, éppen ezért

néhányszor még megismételte.

Miután megállapította, saját

megelégedésére legalább is, hogy

feltételezése helyes volt, feltette a

következő ésszerű kérdést: honnan

származott ez az ügyesség? Három

hipotézist állított fel.

Az első az volt, hogy itt egy

átvitel van a kutyák ősapa farkasától.A

farkasok szintén társas teremtmények, így

ez kedvező elméletnek hangzott.Aztán

elvetette, mivel a farkasok nem jobbak a

csimpánzoknál az ,,elrejtett étel,,-es kisér-

letben.

A második elmélete az volt, hogy

a társas érzékenység egy gyakorlottság,

amelyet a kutyák megtanulnak az ember

körül tartózkodva.Ez szintén rossz volt.

Dr.Hare kipróbálta ezt a verziót is olyan

kutyákkal, amelyek visszamaradtak a

kennelekben, minimális emberi kontaktus-

sal, és olyan kutyákon, amelyeket

családok magukhoz vettek, a saját

háztartásukba. Semmilyen különbség nem

volt közöttük.

A harmadik elmélete az

volt, hogy az emberi társas jelzések iránti

érzékenység egy meglévő genetikai

alkalmazkodás, amely kifejlődött,

kifejezetten, hogy lehetővé tegye a

kutyáknak, hogy belépjenek egy új

környezeti terepre-az emberrel való élet-

közösség létébe.Ennek az ellenőrzése

szívósságot igényelt. Ebből a célból

Dr.Hare elutazott Új Guinea-ba.

Ezen a szigeten élnek az ún.

éneklő kutyák, mert ezek nem tudnak

ugatni, ehelyett vonítanak, amit ha úgy

nézünk, némileg hasonlít az enberi

énekhez. Az éneklő kutyák testformái

inkább más kutyákhoz hasonlítanak, mint

a farkaséhoz, jelzve azt,hogy egyszer meg

lehettek szelidítve.A szőrmefarmokon a

rókákon végzett vizsgálódás azt

sugalmazta, hogy az ilyen testformák

melléktermékei az engedelmességre való

tenyésztésnek. Bár az új-guineai éneklő

kutyák nem teljesen vadak, a régészeti

kutatások azt mutatják, hogy ezek már

több ezer éve megvoltak.Dr.Hare tehát

arra következtetett, hogy ennyi idő elég

hosszú egy természetes kiválasztódáshoz,

hogy kiküszöbölődjön egy jellemző vonás

ami nem volt értékes az állatnál.

Ezzel az állítását igazolta.

Az éneklő kutyák, még ha fel is

emelkedtek a kölyökkorból az ember

mellett, nem jobbak mint a farkasok,

vagy a csimpánzok a ,,keresd a falatot,,

tesztben.A következtetés az, hogy, amit a

természetes szelekció elvett az éneklő

kutyáktól, volt valami amit először adott

az ős kutyáknak: azt a képességet, hogy

megértsék az ember szándékait, csaknem

ugyanúgy, ahogy megértik egymást.